Tiszalök földrajzilag Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye észak-nyugati részén a Mezőség tájegységben a Tisza bal partján helyezkedik el. Külső megjelenése vonzó, centrumában jól érzékelhetőek a kisvárosokra jellemző vonások (pl. patinás épületek, főtér, szélesedő úthálózat).

A település első írott emlékei 1265-ből származtak, neve több változatban megtalálható.

A település nevének írása koronként változott. Egy 1330-as években kelt pápai tizedlajstromban ?Luk?, a leleszi országos levéltárnak egy 1450-ben kelt oklevele Lök, a Kállay család levéltára 1469-ben Nagy- és Kislök néven említi.

Egy birtokadományozási perben löki Chépán és Bethem hitbér és leánynegyed fejében Lök déli részén 12 ekényi földet rokonainak hozzájárulásával átengednek .

A név igen régi megszállásra valló puszta személynévből álló földrajzi név. A személynév minden bizonnyal a Lőrinc magyar becézett változatával azonos: Lökös->Lök.

Az a tény, hogy 24 évvel a tatárpusztítás után okmány említi településünk nevét, azt bizonyítja, hogy a Tisza mocsaras ártere jó búvóhelyet biztosított az itt élőknek. A szomszédos települések Rázom, Lenged, Gyománfalu, Szilasteleke elpusztultak. Lök megmaradt, s életerejét, a lakosság élni akarását igazolja, hogy azóta is itt élnek az ősök leszármazottai.

A községnek birtokosai voltak:
1405-ben a Doby, 1417-ben az Ibrányi és Jonhos, 1414-ben a Lónyay, 1429-ben a Székely, 1435-ben a Kállay, 1446-ban a Sztritey, 1449-ben a Várday és ruszkai Dobó, 1452-ben az Olnodi Czudar, 1470-ben a Sárváry, 1478-ban az Újfalussy és 1484-ben az eszlári és pinczi Jonhos család; a XVIII. század második és a XIX. század első felében pedig Kállay, Patay, Ónodi, illetve a Vay családok.
A község határába olvadt Szilasteleke, Rázomfalu, Gyománteleke. Ezek emlékét határrész nevek ma is őrzik: Szilastelek, Rázompuszta, Gyománlapos néven.

A helynevek arra engednek következtetni, hogy a község területe királyi birtok volt. A birtok elosztási adományokból az is kitűnik, hogy kisnemesi település, lakói honfoglaláskori eredetűek, színtiszta magyarok. Nemzetiségiek csak a XVIII. század elején kerültek a községbe, és amikor nagyon lecsökkent a helyhez kötött jobbágyok száma, a föld megművelésére taksásokat hoztak a földesurak.

Jelenlegi helyére a XV-XVI. században települt a község lakossága. Írásos emlékek alapján ettől az időtől kezdve van kompközlekedés a Tiszán, mely kereskedelmi összekötő út volt Erdély és a Felvidék között.

Az 1567. évi összeírás szerint török fennhatóság alá került az Ibrányi, Báthori, Oroszi és Kállay családok birtoka és annak jövedelmét a török szedte.

A XV. században már fontos kereskedelmi és ipari központ volt.

Nagyon fontos időszak volt a XV-XVI. század fordulója, hiszen akkor települt át a falu a régi helyéről Lőkös és Kövestelek dűlő a mai területre.

Az áttelepülés igazi okára sem én, sem azok, akik Tiszalök történelmével is foglalkoztak, okmányolt adatokra nem bukkantak.

A településnek fontos szerepe volt a Bocskai-szabadságharcban. Itt szállt táborba Bocskai István 1604. október 26-án.

Még ebben a században a kuruc-labanc harcok jelentenek szenvedést a lakosságnak. Hites emberek azt vallották, hogy a kuruc harcok több kárt okoztak Tiszalöknek, mint a török megszállás, pedig az is nehezítette e vidék életét. A török pusztította el Gyomán falut és Szilasteleket, melynek földterülete a török kiűzése után Tiszalök határába olvadt, mely egy időben Rákóczi sárospataki birtokának volt része.

A vidék jobbágyai lelkes hívei voltak a Rákóczi vezette szabadságharcnak. 1703. október 14-én II. Rákóczi Ferenc Tiszalök és Bűdszentmihály (Tiszavasvári) közötti táborból szólította fegyverbe a kurucokat.

Betegségek, járványok sem kerülték el az itt élőket. 1637-ben kolerajárvány tizedelte a lakosságot. 1703 és 1740 között pestis pusztította a vidéket.

1812-ben marhavész vitte el az állatállományt. 1831-ben ismét kolera söpör végig a Tisza völgyén (1855-ben, 1876-ban, 1888-ban árvíz pusztított).

Tiszalök 1765-ben Mária Teréziától kapott vásártartási jogot, ezzel a környezet ipari és kereskedelmi centrumává vált. A jogot az uralkodó adományozta kiváltságlevelek alakjában. A vásár idejét az adománylevél, illetve rendelet állapította meg. A helypénzszedés jogát a vásártartás jogával együtt, vagy külön is lehetett engedélyezni. Tiszalöknek az adománylevél a vásártartási joggal együtt a helypénzszedés jogát is adományozta. (a Garay és Bocskai út sarkán ma is áll még a cédulaháznak nevezett épület. Ennek utcára nyíló kisablakán keresztül lehetett megváltani az árusítási engedélyt, a cédulát. 1932-ig a mai sportpálya helyén voltak a tiszalöki országos vásárok.)

A vásártartási jog egyben mezővárosi rangot is jelentett. A rendiség korában a jobbágyközség és a szabad királyi város közé ékelődő volt a mezőváros.

A jobbágyközségtől abban különbözött, hogy az úrbárium, illetve a földesúrral kötött egyezségek alapján kisebb-nagyobb mérvű önkormányzatra a királyi kiváltságlevelek alakjában több-kevesebb előjogra tett szert.

A szabad királyi várostól pedig abban, hogy megmaradt földesúri közösségnek, s így nem tudott átalakulni a földesúrtól és a vármegyétől független királyi várossá.

Tiszalök mezővárosának földesúri urbarizma 1772. december 24-én kelt ?Tisza-Leök község urbáriuma?. Ebből megállapítható, hogy 41 jobbágytelek volt a községben. A lakosság többsége szabadmenetelű.

Az 1848-49-es szabadságharcban nagyon sok tiszalöki vett részt.

A kiegyezés után az út- és vasútépítkezések, a Tiszát szabályozó földmunkák, a gátépítések jó kereseti lehetőséget biztosítottak a lakosságnak. Harminc év alatt 1869-1900 között ezer fővel nőtt a település lakóinak száma. A századfordulón már 4477 fő lakja a községet.

Mezővárosi státusza 1893-ban megszűnt.

Vásártartási és mezővárosi jogával a környező jobbágyközségek központjává vált. Később ez is közrejátszott abban, hogy 1870-t?l a Dadai-alsójárás székhelye lett, 10 település vonzás centrumával. Az intézmények, hivatalok kiépítése mellett vonzotta a környék lakosait a kereskedelem is.

A ?löki réven? bonyolították le az állat- és terményszállítmányokat a Felvidék városainak kereskedői is.

1847-től gyógyszertára, 1867-től postája, 1882-től önálló orvosa, 1884-től Takarékpénztára, 1894-től távíró berendezése, 1896-tól vasútállomása, 1900-tól bábája van. Értékes adatokat közöl az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában őrzött 38. kötet, melyben Pesty Frigyes anyagában Borbély Sámuel jegyző 1864. április 28-án kelt jelentése olvasható.

(Régi községháza)

A tiszalöki gyógyszertárban 1871-1873 között volt patikussegéd Csontváry Kosztka Tivadar (önéletrajzában Csontváry írt erről az időszakról).

A századfordulón megindultaknak a gát-, út- és vasútépítések.

A Tiszapolgár-Királytelen közötti vonalat (47 km) 1896. október 26-án adták át a forgalomnak. A Tiszalök-Bűnszentmihály közötti vasútvonalat (8 km) 1897. január 16-án adták át.

Ekkor már postával és távíróval is rendelkezett, a mi a település fejlődését, vonzását erősítette.

Az 1900-as évek elején már Szabolcsi Tiszavidék címmel hetilapja is volt.

A községben szolgabíróság, járásbíróság és börtön is volt (itt zajlottak az 1882-ben történt híres tiszaeszlári vérvád per vizsgálatai).

Járási székhely voltának köszönhetően itt volt a legtöbb értelmiségi. A gyermekek beiskolázása is a legjobb a járásban. A huszadik század fordulóján a lakosság 64 %-a már tudott írni-olvasni. Ekkor a község lakóinak száma 4477 fő volt.

A közigazgatás 1893-ban történt átszervezésével megszűnt Tiszalök mezőváros volta.

Megpróbáltatások, küzdelmek jellemzik Tiszalök életét is az I. világháborút követően, a megindult gazdasági fejlődést, a nyugodt, békés életet szakította meg a háború. (Az I. világháborúban elesett tiszalöki katonák.)

A II. világháborús harci eseményeknek Tiszalökön 1944. november 1-jén lett vége, amikor is a hajnalban visszavonuló német csapatok felrobbantották a református és katolikus templomot. (A II. világháborúban elesettek vagy eltűntek.)

A felrobbantott református és római katolikus templom.
1950. január 1-től megszűnt a Dadai-alsójárás. Az új területi egység neve: Tiszalöki járás (székhelye Tiszalök), egészen 1970-ig. A település infrastruktúrája, funkciója (egészségügyi, oktatási) miatt továbbra is vonzotta a környéken élőket.

A települést az 1950-es években felépített vízlépcső és vízerőmű tette országosan ismertté.

Régi vágya teljesült Tiszalöknek, 1953. szeptember 1-től gimnázium létesült a településen, melynek első igazgatója Szakács Ferenc volt.

Az 1956-os eseményekben a tiszalökiek is aktívan vettek részt.

A lakosság áldozatvállalása, környezetük szépítése eredményeképp elnyerte a ?megye legszebb települése? pályázatát is.

Városi rangját 1992. március 6-án nyerte vissza.

Scroll Up